Első nap - az utazás

Egy nagyobb parkoló útközben (Gornje Dubrave) Károlyváros után 

A tévedések napja - Hétfő (július 7.)

Azt már korábban is hallottam, hogy Horvátországban többnyire a hét végén van "turnusváltás", vagyis a legtöbb szállásra szombaton, vasárnap érkeznek, illetve akkor távoznak a vendégek. Ilyenkor sokan vannak az autópályán, nagy torlódások alakulnak ki, balesetek is előfordulhatnak, tovább növelve a várakozási időt.

Ezt el szerettük volna kerülni, emiatt úgy döntöttünk, hogy inkább hétfőn utazunk, akkor talán nyugodtabb lesz a forgalom.

Lelövöm a poént, ez nem a Szállás.hu ("... és úgy is lett ..."), ez éppenhogy NEM úgy lett ... ELSŐ TÉVEDÉS

Megj.: a kiutazásunk óta nézem a Google Maps forgalmi adatait, mekkora torlódások alakulnak ki az egyes napokon. Úgy tűnik, hogy a szombat és vasárnap mellett éppen a hétfő az a nap, ami utazásra szinte alkalmatlan. A hét többi napján viszont a fizetőkapuknál minimális sorban állással, kevés várakozással, nagyobb forgalmi dugók nélkül lehet haladni.

Indulás előtt a Google Maps-el megterveztem az útvonalat és egy kis ráhagyással 7 órát becsültem utazási időként (😁aztán 10+ lett belőle). Így a fentiekről mit sem sejtve, reggel 8:00 órakor elindultunk otthonról és egy rövid pihenővel jutottunk el a magyar határra. Mivel a horvát oldalon, szinte egyből a határ után, találtam egy benzinkutat, ahol LPG-t is árultak, így ott tankoltunk Letenye helyett (korábban -Olaszország, Szlovénia felé utazva- többnyire a letenyei MOL kútnál itattam meg a lovakat). A horvát kút (INA) valamivel olcsóbb és nagyot kerülni sem kell hozzá az autópályáról (a MOL kúthoz viszont elég nagy kerülővel lehet csak eljutni).

Tankolás után indultunk tovább Zágráb felé, ám alig tettünk meg 10-20 km-t és egy hatalmas viharba keveredtünk. Ömlött az eső, mintha dézsából öntötték volna, a szél lökdöste az autót és alig láttam valamit, így inkább kiálltunk egy parkolóba, ahol megvártuk a vihar elvonulását (volt aki a pálya szélére húzódott, ám ennél jobb ötletnek tűnt a parkoló).

Később hallottuk, olvastuk, hogy itthon nagy pusztítást végeztek a hétfői viharok ...

Közeledünk a vihar közepe felé (egy jól fejlett szupercella lehetett)

A vihar pár perc után csendesedett, így mi is folytattuk utunkat. Rövidesen (egy óra sem telt el a határátlépésünk óta) megérkeztünk a Zágráb előtti fizetőkapuhoz, pár autó állt csak előttünk, kártyával leróttuk, amit kellett (6.4€) és indultunk tovább a várost elkerülő autópályán.

Alig értük el a város szélső házait már láttuk, hogy lőttek a gyors utazásunknak, mert beállhattunk egy, mint később kiderült, közel 25 km-es, lépésben vánszorgó kocsisor végére ... A GPS program időnként javasolt egy rövidebb útvonalat (20-25 perc nyereséget írt), ám mire elértük a lehajtót, már a "hasonló érkezési idő" felirat virított a képernyőn.

"Boldogság".

Megj.: sajnos Horvátország autópálya szerkezet ugyanolyan rossz, mint a magyar, azaz fővárosközpontú.

Igazi menekülő útvonal nincs, a pálya helyett mehetünk a városon keresztül, vagy nagyon nagy kerülővel a régi országutakon. Egyik sem igazán jó megoldás.

Négy órán keresztül vánszorogtunk Zágráb mellett mire elértük a tengerpart felé vezető autópálya fizetőkapuját. A nagy tömeg ellenére itt aránylag gyorsan átjutottunk (csak egy "nyalókát" kell húzni, ez alapján kell majd a lehajtáskor fizetni az aktuális díjat).

A Nin-ig hátralévő út a zágrábi tilitolihoz képest már sétagalopp volt (bár az első 30 km-en valahogy nem találták az autóstársak a gázpedált az autójukban ... 130 helyett többnyire csak 80-al mentünk, de legalább haladtunk).

Károlyváros után kettéágazik a pálya, az egyik visz az Isztria felé, a másik pedig a délebbre eső tengerparti városok felé. Mi ez utóbbin haladtunk célunk felé. Itt szerencsére már jelentősen ritkultak az autók, gyorsult is a haladás.

Nicsak! Valami kékség...

A Velebit-hegység vonulatain áthaladva (több, hosszabb-rövidebb alagúton vezet át a pálya) érdekes volt tapasztalni, hogy mennyire más a tengerpart időjárása, ugyanis a hegyek előtt még aránylag hűvös, szeles időnk volt, néha egy-egy zápor is megörvendeztetett bennünket, a hegyek túloldalán viszont napos idő köszöntött bennünket és legalább 5 fokkal melegebb idő is volt. No, a szél azért velünk maradt.

(Zágráb mellett vánszorogva az "ide soha többet ..." szavakat hajtogattuk mindketten Ibolyával, a napos, meleg idő azonban kissé árnyaltabbá tette ezt a képet ...)

Plodine - a mindent(is) árusító szupermarket

A városka előtt megálltunk még egy itthon előre kiválasztott benzinkútnál (éppen megfelelő távolságra volt az előző tankoláshoz képest), és ismét tele gáztartállyal folytattuk utunkat.

Nin-t elkerülve, többnyire elég jó, kétsávos, majd Bilotinjak közelében továbbra is aszfalt, de már csak egy sávos úton értük el az apartmant.

Még a zágrábi dugóban ülve küldtem szállásadónknak, Danijelnek egy üzenetet, hogy kb. mikorra várható az érkezésünk (este 6 óra után ...). Megnyugtatott, hogy semmi probléma várnak bennünket.

És úgy is lett ...

A háznál Szandra asszony (Danijel felesége) várt bennünket, horvátul, magyarul, meg némi Google Translate segítségével megbeszéltük az utunkat, elmondta, amit a szállásról tudnunk kellett, elkészítette a regisztrációt, kifizettük a bérleti díj hátralévő részét és beköltöztünk.

Már érzem az illatát!!!

Közben Szandra megkínált bennünket igazi török kávéval (én nagyon szeretem, jóízűen megittam ... Ibolya nem kért, neki ez nem a kedvence). A hűtőben meglepetésként egy hatalmas gyümölcskosár is várt bennünket ... egyre távolabb lebegett lelki szemeink elől az "ide soha többet ..." felirat.

Kipakolás után még arra is maradt időnk, hogy "leszaladjunk" a partra. Két strandszék és törölköző éppen elég volt, mert a nap már nem tűzött erősen. A levegő még kellemes hőmérsékletű volt, de a víz bizony "jégkockákkal" volt dúsítva (az otthon hatalmas viharokat okozó hidegfront ide is elért, csak kicsit "lájtosabban"). Méghogy július elején már meleg a tenger 😁 MÁSODIK TÉVEDÉS ... több szerencsére nem volt.

Egyelőre még csak bokáig merészkedtünk a jégkockák közé

Vannak itt azért rozmár típusúak is

Parkoló, és a kerítés mögött a lejárat a partra

Megvacsoráztunk a hazaiból, utána pedig igen hosszú álomba zuhantunk ...